Olyan ember vagyok aki elég jól letudja zárni a múltat.... Ami történt nem nagyon szokott a jelenben akadályozni. Vannak olyanok akik erre nem képesek... nekem kell elfogadónak lennem, de nekem se megy örökké.... valamivel már megbékéltem igaz nehezen.... és van amivel újra meg kellene..... néha nem tartom igazságosnak..... Én tiszteletben tartom, hogy fontosak voltak egymásnak, nehezen felejtik el ami köztük volt, de attól még tudni kell szerintem lezárni. Nekem is van olyan ember a múltamban aki sokat jelent, sokat tett, rengeteg dolgot mellette tapasztaltam meg igazán először.... Mégsem beszélünk nap mint nap, nem keresem a társaságát folyton....Lezártam, elfogadtam hogy vége és továbbléptem... Sokadszorra tapasztalom hogy ez nem mindenkinek megy... és nem vagyok nyugodt.... nem tolerálhatok mindent, és addig nem fog Ő sem megérteni amég hasonló helyzetbe nem kerül.... mert én mondtam neki.... Nem tudok én se mindent kezelni, vannak érzéseim.... kértem.... nem úgy lett... elfogadtam.... és most egy olyan szituáció állt elő amit nem tudom hogy kellene már kezelnem, mert szerintem nem kell megtennem! de veszekedni se akarok.... Most légy okos domonkos mi?
Kedves blogolvasók! Gondolom ebből most nem sok jött le nektek, a lényeg az, hogy tanuljátok meg kellőképp lezárni a múltatok és ne hagyjátok hogy az negatívan hasson a jelenre... Mégis csak a jelen az amiben élünk, a múlt emlékei csak zavarnak sokszor.... De ha valaki ragaszkodik is a múltjához, az legyen figyelemmel a jelenleg körülötte élőkkel és azok érzéseivel.
Más
Van pár aranyköpésem, amint időm lesz megírom csak sulis dolgok vannak még mindig.... És úgy néz ki lesz egy gépem....
Kellemesebb keddet mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése